Ollirehn nevű, Angliában élő magyar mikroblogger érdekes sztorit osztott meg a Tumblr-én. Pontosabban magyar szemmel érdekes sztorit, mert igazából csak egy olajozottan működő rendszert mutat be általa, amiből nálunk nem sok van, ugye. Az történt, hogy egy bringás huligán kikapta az iPhone-ját a kezéből és elszelelt vele, ő pedig hívta a brit rendőrséget, akik a következőképpen jártak el, idézzük:
– Nem kellett 15 percet várni, míg kapcsoltak, pedig nem is a sürgősségi számot hívtam, hanem a Metpolice-t
– Megadtam az Apple ID-mat és helyben bemérték ők is (mármint a telefon helyzetét GPS alapján – a szerk.), majd közölték, hogy mindjárt visszahívnak, kaptam esetszámot, a továbbiakban, mert voltak updatek, csak ezt mondtam, és azonosítva voltam azonnal
– Három egész percen belül hívott a yard, hogy akkor ők most itt vannak a helyszínen és már igazoltattak pár hudis négert, de hát nincs meg a telefon, de majd tovább keresik, ha megmozdul a lokáció, akkor követik
– Nem sokkal ezután kaptam egy mailt a telefonomról, hogy valaki megtalálta es mi a lakcímem
– Én persze senkiben sem bízom, szóval felhívtam a zsarukat, akik bemérték újra a telefont es közölték, hogy most már a Kings Crossnál van, és akkor kapcsolják és a rendőrség jelenlétében a vonalban felhívjuk a számot. Kiderült hogy tényleg egy csaj megtalálta es vissza akarja adni, kicsit meglepődött, hogy a vonalban a police is ott van, de ha már így alakult, akkor elmesélte hogy mi történt, hogy ott volt egy csoport feka kiscsávó az utcán mögötte, mire a rendőrseg elment, ő pont az utca végére érve megtalált egy leejtett iPhone-t és ennyi. Sherlock kijelentette, hogy a kiscsávók az igazoltatás előtt gyorsan eldobták a telót, hogy nehogy, de pechjükre valaki megtalálta előbb az utcán… 😀
– A zsaruk felajánlották hogy felszedik a telefont a csajtól es elhozzák nekem. Mondtam hogy nem, mert majd én elmegyek érte, egyébként is vinni akartam a csajnak csokit meg meghívni egy sörre, amiért ilyen kedves volt.
A sztori után kontrasztként felidézte a Nagy Magyar Valóságot:
Igazából csak eszembe jutott, hogy mikor betörtek hozzánk Budapesten, akkor 3 órás késéssel jött ki a rendőrseg és közölte miután nem vittek el 100K feletti összeget (DE betörtek bazdmeg, akár tűnt el érték akár nem!) hogy akkor igazából ha nem baj, vallomást se vennének fel, mert minek, úgyse lesz meg semmi, és spóroljunk a papírral, és máskor ki se hívjuk őket, ha nincs meg legalább a 100K mint ellopott stash.
És ugye mindenki látta azt a videót is, amiben a londoni Notting Hill Karnevált biztosító rendőrök mutatják be tánctudásukat? Ha nem, hát tessék:
http://youtu.be/–EVTZhoBmo
És akkor most ne idézzük fel sokadszorra is, hogy a rendőrség és karnevál szókapcsolat mit jelent Szombathely kontextusában.
Az imént leírt magyar eset egyébként nem annyira ritka: a honi hatóság eljárásrendjéről mindenki tudna legalább egy sztorit mesélni. Én például, míg a nyolcadik kerületben laktam, egy hajnali három órás, egész házat felverő brutális csendháborítás miatt hívtam a 107-et, és egy óra alatt sikerült kiszállniuk. Egy barátomat pedig nemrég a saját lakásának ajtaja előtt rabolták ki pár ökölcsapás kíséretében, neki valami négy-öt órájába került a helyi őrsön, hogy felvegyék a vallomását, pedig nem volt egy bonyolult eset. És másnap még egyszer be kellett mennie. És így tovább, a sort még folytathatnánk a zsebre dolgozókkal, a fenyegetőző agresszorokkal, a rendőrautóval gyorsulgatókkal, az őket lefotózó fotóriportereket beperelőkkel, a szélsőjobbosok akciói felett szemet hunyókkal.
Ezek az esetek leginkább a tisztességes rendőrökre nézve kényelmetlenek, hiszen ők nem csak a bűnnel harcolnak, hanem saját testületük általánosan rossz megítélése ellen is. Angliában már rájöttek: nem a hatalmi villongásokkal lehet elnyerni a polgár rokonszenvét, hanem azzal, hogy jó fejek vagyunk, és flottul végezzük a munkánkat. Ezt kéne megtanulniuk nekik, nekünk, mindannyiunknak. Már ha szeretnénk egyről a kettőre jutni.