A Kurucinfó napjai meg vannak számlálva?

ostobanyomorekok

Hoppácska, a végén még megtörténik, aminek évek óta meg kellett volna már történnie: a suttyó módon uszítgató, rosszindulatból és gyűlölködésből élő „hírportál” ellen megmozdult a jogrendszer. Na nem a magyar, mert az még mindig nem tud vele mit kezdeni (a kuruc.info olyan szerverről üzemel, ami az Egyesült Államokban található), hanem az amerikai.

Ezt írja az Átlátszó.hu:

Tett és Védelem Alapítvány (TEV) kezdeményezésére a San Francisco-i kerületi bíróság tanúként idézte meg Varga Bélát – a kuruc.info domain tulajdonosát – és a neonáci portálnak anonim szerverszolgáltatást nyújtó CloudFlare internet-szolgáltatót.

Az Átlátszó értesülése szerint az amerikai jogi eljárás célja „a gyűlöletkeltő, holokauszttagadó, gyűlöletre uszító tartalmak szerzői és szerkesztői kilétének tisztázása, valamint a kuruc.info köré kiépült szerteágazó bűnszervezet és pénzmozgatások felgöngyölítése” lesz.

Ideje volt.

Már csak azért is, mert a Kurucinfó hiába tetszeleg a legmagyarabb nemzetvédő orgánumként, valójában a lehető legmagyartalanabb módon ugrasztanak egymásnak embereket, ásnak árkot magyar és magyar között. Én ennél antimagyarabb dolgot elképzelni sem tudok.

És persze tesznek közzé telefonszámokat, ha ahhoz van kedvük, hogy a sok visszamaradott náci aztán vidáman veregesse otthon arra, hogy most aztán jól befenyítettem a csicska zsidógyereket (legutóbb az Index egyik újságírójának számát tették közszemlére, aki utána mert járni annak, hogy a nyíltan illegális dolgokat művelő Kurucinfó hogyan is hirdetheti magát óriásplakáton egy budapesti utcán).

Egyébként nemrég belefutottam egy régi bejegyzésre az Erdélyi Magyarságért Egyesület blogjában, ahol kíméletlenül pontosan fogalmazza meg egy erdélyi magyar, miért nem kér belőlünk, az anyaországból:

Megmondom, nektek mi a magyarság, legalábbis Borsodban mi az. Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó. Összeesküvés elméletekben hinni és azt állítani, hogy magyarok találtak fel a világon mindent ami jelentős dolog. Más népeket állandóan pocskondiázni, a franciáktól a románokig, az oroszoktól a négerekig. Állandó cigányozás. Viccben és komolyan is.

Állítani, hogy a magyar isteni nyelv. Mindenféle marhaságot elhinni, hogy a zsidók Magyarországot akarják új hazájuknak, az ivóvízkészlet miatt (csak megjegyzem, Békés és Hajdú Bihar megye Romániából importálja a vizet mert az ottani ihatatlan).

(…)

Ez nem magyarság. Egy fogyó nép pökhendi felfuvalkodottsága. Ha ennek nem lesz vége, Magyarország fel fogja számolni önmagát. Az a nép, amely nem képes beismerni a hibáit és állandóan másokra mutogat, elveszi magától a gyógyulás lehetőségét.

Ez többek között a vegytiszta ostobaságot üzemanyagként használó Kurucinfó kritikája is. Gondolkodjunk el rajta, mert tökéletesen megmutatja, mi teszi Magyarországot egy előremozdulásra képtelen, csak a múltba tekintgető, buta emberekkel teli, megbénult országgá. Aztán kezdjünk el ezen lassan változtatni.

Magyarok találták ki a gyerekbiciklire szerelhető távirányítású féket, na de biztosan jó irány ez?

Minibrake a neve, ami magyarul annyit tesz, hogy miniatűr fék. A kerékpár hátsó kereke fölé kell felszerelni, és egy távirányítóval lép működésbe, ami a szülő keze ügyében van. Szóval ha nagyon heveskedik a gyerek, túlságosan meglódul, mondjuk a közelben futó főútvonal irányába, akkor csak tátenyerelünk a gombra, és hopp, STOP.

Tehát hiába nem vagyunk közvetlenül a bicikli mellett, a bicikli megáll. Meg akkor is megáll, ha hatótávolságon kívül kerül, ami ötven méter.

A legszebb benne, hogy huszonéves magyar srácok állnak a találmány mögött, konkrétan Bognár Dániel, Szesztay Péter és Szirtes Marcell közgazdász hallgató, Gombos Gergő mechatronikai mérnök hallgató, Pál Gergely villamosmérnök, valamint Kőrös Ben formatervező. 2013 nyarán fejlesztették ki, és kaptak 40 millió forintnyi tőkeinjekciót is az Új Széchenyi Kockázati Tőke programjának keretében. Elvitathatatlanul ügyesek a srácok, és már a közösségi finanszírozással foglalkozó IndieGogo oldalon kalapozzák online úton a pénzt a sorozatgyártás előkészítésére.

Én viszont nem vagyok benne olyan biztos, hogy ez feltétlenül egy jó irány.

Engem még úgy neveltek, hogy menjek csak, szabad a vásár, aztán tapasztaljam meg, hol vannak a határaim. Meg is tanultam, amikor a KRESZ Parkban hecceltük az ott felügyelő Feri bát, aki ezért megkergetett a Babettájával, én meg annak rendje szerint elbuktam a BMX-szemmel az egyik kanyarban, és a kavicsos talaj szépen felkaszabolta a térdem. Puding próbája. Megettem. Tanultam.

Azóta fordult párat az univerzum, van Nagyon Elővigyázatos EU-s játszótér, és még egy könnyed iskolai bunyó is bekerülhet a Híradóba.

Kicsit körbekordonozták a gyerekeket.

Nem, szó sincs arról, hogy a lakótelepi betonpingpongasztalok tetején (amúgy olyanok vannak még?) cigiző, egymást néha elagyabugyáló, minden kontroll nélkül szélnek eresztett kölyköket akarok látni az utcákon. Ez a szerkezet viszont pont a másik, nem kevésbé komor véglet jövőképét húzza el az orrom előtt, amikor a srácok nyomkövetős karperecben, pontban délután öt órakor hazafelé irányító mechanikus cipőkben mehetnek csak le játszani. Persze, a szülő okítson, és gyakorolja a hatalmát, ha muszáj, de ne akarja minden percben és mindenáron lekorlátozni az ivadékát.

Persze biztosan nem fogják a szülők ezt a féket orrvérzésig nyomkodni, de akkor is ott a lehetőség a kezükben. Pedig talán jobb, ha a már eddig is jól működő alternatívát alkalmazzuk: úgy hívjuk, hogy nevelés – arra, hogy az útra nem bringázunk ki, mert az autó erősebb nálunk. Egyébként meg tekerd csak azt a pedált Petikém, bátran!