Szóljon valaki az MSZP-nek, hogy nem 1993-at írunk!

Ismerik Önök azt az érzést, amikor a szemük elé kerül valami, ami annyira rossz, hogy más helyett szégyellik el magukat? Talán még bele is vörösödnek otthon, a négy fal között? Nos, úgy tűnik, Magyarország legnagyobb pártjai nagyon rámentek erre az életérzésre, ugyanis egyre inkább az körvonalazódik, hogy ez az év végérvényesen a nyomi kampányvideók éve lesz.

Nézzük csak, hogy alakult ez idén: az MSZP már kora tavasszal ijesztgetett egy parókaszerű hajzat alatt pislogó pártelnökkel, később aztán mélytorkozott egy nagyot, amikor elfelejtettek engedélyeket kérni egy csomó képsor felhasználására, jól le is törölte a YouTube a videójukat a ‘csába. De aztán a Fidesz is gyorsan behozta a lemaradását: volt ez a magyarokat a magyarokról írott külföldi kritikákról kérdezezős Fidesz-klip, szörnyű angol kiejtéssel, majd ez a prüszkölve röhögtetős Fidelitas-kisfilm. Egyik jobb mint a másik!

És akkor most megint megérkezett a baloldal, ezzel az ocsmány mutánssal:

http://www.youtube.com/watch?v=ygMjNLa70C0

Nem, ocsmány mutáns alatt nem Mesterházy Attilát értjük, bár az ő mozgáskultúrája is inkább ijesztő és ellenszenves, mintsem megnyerő, és ez már meg is adja az alaphangját a videónak – apropó hang, hát miért is ne csak a bal fülünkbe csengjenek az elnök úr szavai! És a későbbi torz megszólalásokról ne is beszéljünk, kiváló hangmérnöki teljesítmény. Közben a legszemetebb katasztrófafilmekből ismerős, traumatizáló zene szól, aztán van ám még mindenféle bődületes hiba, amit csak el lehet követni: szar vágás, kritikán aluli képminőség, ronda effektek (lila filter, az anyádat!), Mesterházy szájmozgásától elcsúszott beszéd.

Felmerül a kérdés: ezek tényleg ennyire dilettánsok, vagy csak csesznek pénzt költeni egy rendes videóra ezekben az ínséges időkben? Ha nekik tényleg ez lenne az Út a győzelemhez, ahogy a videó címe is mondja, akkor kellemes vereséget kívánunk nekik, mert ezzel nemhogy bizonytalan szavazókat nem fognak megnyerni magukat, de a már meglévőket is elfordíthatják – hiszen ki akarna ilyen förtelmes ízlésnek a támogatója lenni? Naugye.

Aki nem akarja az egészet végignézni, azt egyrészt megértjük, másrészt ez a pár GIF úgyis remekül összefoglalja nekik a lényeget:

m01

m02

m03

(utóbbi animációk forrása: http://namost.tumblr.com)

Szebb arcú Magyarországot álmodott egy grafikus

Ráadásul annyira jól sikerült ez neki, hogy azon nyomban álljon is itt a neve: Kiss Miklós. Ő azt vette a fejébe, egyébként nagyon helyesen, hogy ha a ma már klasszikusnak számító, ezerféleképpen továbbmutálódott I Love New York feliratú pólók a hetvenes években olyan jól megtolták az amerikai metropolisz szekerét, és tolják azóta is, akkor miért ne lehetne eljátszadozni egy ország hivatalos arculatával, címerével is akár? Így aztán nekiállt átrajzolni azt, lépést tartva a kor követelményeivel. “Kísérletemet szándékosan augusztus huszadikára időzítettem, Szent István napjára, amikor a magyarok az államalapítást ünneplik. Ebben az értelemben ez az én ajándékom Magyarországnak” – írja.

Miklós kitapintható maximalizmussal lovalhatta bele magát a munkába, ez meglátszik a precíz végeredményen, ami nagyon sikkes, elegáns, minimalista és egyben 21. századi:

nat01

De nem érte be ennyivel: kitalálta, hogyan lehetne ezt továbbvinni, és egy komplett, friss arculatot létrehozni Magyarországnak, ami bárhol alkalmazható volna, az országgyűlési képviselői névjegykártyáktól a Nemzeti Színház meghívóján át egy csomó hivatalos iratig. Így ni:

nat02

nat03

nat10

nat08

natbag

És hogy teljes legyen a kép, végül mindezt még Budapestre is kiterjesztette, meg a főváros két ikonikus címeroroszlánjára.

nat04

nat05

nat06

nat07

A teljes virtuális arculatműtét, annak további kiváló darabjai itt görgethetők végig, van még belőlük bőven, tessék csak nézegetni, mert tényleg szépek. Így is lehet ezt, kérem tisztelettel.

Baszni.com: mellébeszélésnek helye nincs

ENNYIKE! Minden létező magyar szexpartnerkereső és álcázott szexpartnerkereső foghatja a fejét, mert beérkezett a minden eddiginél erősebb versenytárs, ami nem köntörfalaz, hanem már címével és URL-jével is jelzi, hogy mi a nagy büdös forró helyzet.

Így néz ki a nyitólapjuk:

basznicom

Ez az orr alá dörgölt Baszni szó inenntől kezdve amolyan freud-i huncutságként lebeg ott és követi minden mozdulatunkat, talán hogy abba az irányba hasson, hogy végül tényleg sikerüljön – baszni. A legjobb, amikor megjön a regisztráció utáni aktiváló e-mail, miszerint “Üdv a Baszni oldalon.” Pompás!

Könnyfakasztóan költői a folytatás is: miután az üzleti alapokon nyugvó testnedvcsere sosincs ingyen, itt is fizetnünk kell, ha egyáltalán látni szeretnénk a kiszemelt partner fotóit, és ehhez az alábbi szöveg tárul elénk: “Válts előfizetéses tagságra most, hogy megnézhesd valamennyi szexi és felizgult tagunk egész alakos, 18+ képeit!” Felizgult, hát persze, mi más is lehetne, sőt, napi huszonnégyben ott tocsog a monitor előtt!

Aztán hamar leesik, hogy talán nem is új játékosok a porondon, ugyanis:

A(z) Baszni az élvonalbeli társkereső szolgáltatók egyike. Ennek bizonyítékául világszerte sikeresen egymásra talált párok ezrei szolgálnak, illetve az, hogy minden évben új tagok milliói élnek a(z) Baszni által kínált randilehetőségekkel!

De ez amúgy mindegy is, mert nem ez az érdekes, hanem annak a bizonyos szónak a folyamatos beemelése. Már csak azt nem értjük, miért nem ez a magyar népi klasszikus az oldal aláfestőzenéje!

Így szopatja a hatóság a kis fesztivált, és így nem szopatja a nagyot

Két közel hasonló hír jó tizenkét óra alatt: a dádpusztai Ozora fesztivál kapunyitása előtt kábítószerfogyasztókat állítottak elő a rendőrök, a Szigetre pedig egy holland többmillió forint értékű tudatmódosítót próbált becsempészni. Na de mi a lényegi különbség a kettő között?

O.Z.O.R.A. fesztivál

Az, hogy az előbbi esetben egy nagyszabású, koncentrált intézkedés során csípték fülön a hat franciát és az egy német állampolgárt, ami leginkább arról szól, hogy minél több ide érkezőt szedjenek szét, túrják szét csomagjaikat, vagyis rettentsék meg őket egy kicsit már a környező falvakban, hogy menjen el a kedvük az egésztől – a beatkorszak és a szocializmus találkozását átélő hatvanas generáció tudna hasonló műsorokról mesélni -, sőt, még éppen az engedéllyel variálnak a szervek, hogy megadják-e azt vagy sem, szóval még az sem biztos, hogy egyáltalán lehet Ozora. Utóbbi esetben pedig tök véletlenül akadtak a brutális mennyiségű motyóra, és még csak nem is a rendőrök, hanem a biztonsági szolgálat, és itt persze szó nincs arról, hogy egyenruhások vonják masszív ellenőrzés alá a Szigetre érkezőket.

Aránytévesztés? Kettős mérce? Túl kevés kenőpénz, és túl sok gyanúsan tekergőző zene? Legyen bárhogyan is nevezve, az elsőszámú olvasat mindenképpen a következő: nagyhatalmú rendezvény békén hagyása és a tízezreket ugyan megmozgató, de független és – ami valószínűleg a legnagyobb bűne – vállaltan pszichedelikus hagyományokat ápoló buli vegzálása.

Nem azt mondjuk persze, hogy tessék a Szigetet is cseszegetni. Ne tessék! De mondjuk a másikat se, főleg ha eddig semmi gond nem volt vele. A kezdés előtt pár nappal rászállni igazi gusztustalan majomszokás, és a legkevésbé sem rokonszenves húzás sokezer külföldivel szemben, akik így majd nem a szép sztorikat fogják mesélni otthon. Biztos, hogy ezt akarjuk?

FRISSÍTÉS: hogy milyen egy goa fesztivál (amilyen Ozora is), arról a goát nem is szerető szerzőnk itt írt egy képes beszámolót.