A Nagy Szaniszló-derbi, avagy számít-e bármilyen állami kitüntetés?

Ha valaki lemaradt volna, gyorsan behozzuk a hátrányát: nemrég Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter állami kitüntetéseket osztogatott, a díjazottak közé pedig bekerült egyrészt a nyíltan revizionista, dalaiban Romániába küldött ágyús honvédekről álmodozó (és olykor kisebb buzizó-maratonokat lenyomó) Kárpátia énekese, Petrás János, valamint Szaniszló Ferenc, az Echo TV munkatársa is. Az előbbiről már megírtuk itt a SVUNGon, amit tudni érdemes, utóbbi pedig állítólag azért a munkájáért kapta az elismerést, amit a Panoráma című külpolitikai tévéműsorban letett az asztalra a nyolcvanas években.

A miniszter mindössze annyit felejtett el, hogy Szaniszló az utóbbi években ilyen és ehhez hasonló monológjaival vált “híressé”:

“Nem, Magyarországon tényleg nincs cigánybűnözés. Magyarországon cigányterrorizmus van. A liberális fajzat fegyvereként, a magyarság ellen.

Kedves cigányok! A magyar emberek nem indulhatnak nyugodtan útnak a ti segélyetekért dolgozni, a ti segélyetekért adót fizetni, hogy ingyenélők, munkakerülők ne fenyegethessék őket lincseléssel. Csak mert miközben a magyar adófizetőktől elvont segélyt komcsára költik, piálnak, bagóznak, a gyermekeiket nem tanítják meg ember módra viselkedni, közlekedni. És ezért agyonvertek egy magyar pedagógust a gyermekei szeme láttára.”

Szaniszló persze nem nagyon értekezik a szintén bűnöző, de kaukázusi jellegzetességekkel bíró, fehér bőrű magyar emberről, pedig ebből a típusból is akad, talán ismeri mindenki a Nyugat.hu Sokkoló rovatát, elég csak ott körülnézni. És azok csak a szombathelyi és környéki esetek. A tévés Bayer Zsoltot túlszárnyaló magaslatokba emelkedve szólítja meg egy népcsoport egészét (komoly összegeket mernék tenni rá, hogy néha még az “én ismerek becsületes cigányokat” kártyát is kijátssza), szóval mintha Szaniszló is teljes mellszéllességgel állna ki a hitleri hagyományok mellett, ilyesmiért állami kitüntetést adni pedig több, mint kínos. Jobb országokban az ilyesmiért inkább eljárások indulnak.

És láss csodát: a Fidesz eltussolós-szarkenegetős szokásaival ellentétben Balog tegnap nyilvánosan elismerte, hogy hibát követett el, és levélben kéri vissza a nyugtalanító díjat a cigányozó tévéstől:

Azon túl, micsoda öröm, hogy Balog végülis férfi módjára lépett (főnökétől mikor is láttunk ilyet?), elkeserítő, hogy idáig egyáltalán el kellett jutnia. Mert mi is ennek a levélnek a valós üzenete? Az, hogy a kormány elöljáróinak halvány bíbor szellentésük nincs arról, kivel miért fognak kezet, és adnak át neki valami csillogó szarságot. Balognak legalábbis, a többiekről nem tudjuk, mi a helyzet.

Na de ha az államilag elismertek köréről nem tudnak semmit, akkor mi a helyzet minden mással? Felfogják-e az előterjesztett törvényeket, vagy csak nyomják a gombot? Tudják-e, hogy a diákok nem csak jókedvükben vonulgatnak fel-alá Budapest utcáin? Veszik-e az adást, hogy mi a baj az alaptörvénnyel, vagy tényleg jól mutatják a kormánypártok szellemi színvonalát az erre adott válaszok? Mindenesetre biztos, hogy nem csak az nyugtalanító, hogy Szaniszlónak díjat adtak, de az is, hogy ha egy miniszter nem tölt be komolyabb posztot egy viaszfiguráénál, akkor mi a helyzet a hierarchiában alatta állókkal. Ők talán még egy malacnak is adtak volna lovagkeresztet?

Buzizásért érdemkeresztet? Fidesz, please!

Adjon az isten szebb jövőt? Adjon inkább egy gyűszűnyivel több észt ezekbe a hülye fejekbe.

Merthogy mi történt itt pár napja? Hát az, hogy a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatát kapta meg Petrás János, a Kárpátia frontembere. Igen, mindenki jól olvasta: egy olyan zenekar énekese kapott magasrangú állami kitüntetést, ami a Jobbik holdudvarába tartozik – még Magyar Gárda-indulót is írtak -, és persze egyértelmű nézeteket vall arra vonatkozóan, hogy a trianoni békeszerződéssel leginkább a segget kéne kitörölni, továbbá géppuskás honvédot és Kolozsvárba masírozást vizionál dalszövegeiben (mert nyilván kurvajó lenne minden magyar anyának, ha a gyereke elindulna Romániába megöletni magát), és egyszer olyan kedves szavakkal írta le az egyik hazai kisebbséget, hogy ők “számunkra nem igazán emberek, tehát egy ilyen félresikerült, selejtes nem tudom én micsodák, de ők erre büszkék. Melegek és büszkék.”

Petrás János egy szombathelyi koncerten

Igen, nyilván nem a homofób kirohanásért adta oda Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a keresztet. Ez természetesen csak egy abszurd ferdítés tőlünk, hogy érzékeltessük, mennyire abszurd már az is, hogy egy olyan zenekar tagja részesült egy elvileg jelentőségteljes állami kitüntetésben, amelynek rajongótáborában bizony egészen népszerű dolog hangosan vallani azokat a félelmetes nézeteket, amik a huszadik század közepén emberek millióinak értelmetlen halálát és kínszenvedését okozták – meg rengeteg keserűséget az utódok szívében.

Sokan közülük lemaradhattak azokról a történelemórákról, amik egy bizonyos bajszos bácsi rémtetteiről szóltak, de egyébként nem is kell a rajongókig menni, hiszen a fenti idézet alapján úgy tűnik, Petrás gondolatvilága sem áll távol attól az ostoba gyökérseregétől, ami csak a dühöngő fröcsögés nyelvén ért, és véleményének az első melegfelvonulás alkalmával sörösüveg-hajigálással adott nyomatékot.

Ezek az őstulok szellemi szintjén vegetáló, furcsa és beteges fajzatok kaptak most az államtól közvetetten igazolást arra vonatkozóan, hogy semmi baj, a  továbbiakban is nyugodtan lehet durrogtatni, hogy így a bokszosok meg úgy a tetűhintások, lehet rabbit verni és újságíró orrát törni, és igen, ha valaki mindehhez még soundtracket is gyárt, azt meg egyenesen kitüntetjük. Bár nem is tudjuk, érdemes-e ezen egyáltalán meghökkenni, hiszen ha már egyszer sikerült a Fidesznek kiherélnie az Alkotmánybíróságot, megroggyantani a bíróságokat, nevetségessé tenni az alaptörvényt, saját embert ültetni a köztársasági elnöki hivatal és a Nemzeti Bank élére, miért pont az állami elismeréseket kéne komolyan venni?

És ezek után lassan feltehetjük azt a kérdést is, hogy ezt a kormányt lehet-e még egyáltalán bármilyen szinten is komolyan venni.