Újabb szörnyű propagandavideóval csinál hülyét az országból a Fidesz?

Azért a kérdőjel a címben, mert még nem vagyok biztos abban, hogy a Kumin Ferenc-féle, külföldöt célzó kormányzati kommunikációs hadviselés egyik aprócska, vírusmarketinges zászlóalját láttam az imént. Egy kis utánajárással azonban könnyen kiderül, hogy a Mandiner egyik újságírója ragad mikrofont ebben az etűdben, amely online sajtótermékről azért nem éppen az jut az ember eszébe, hogy nincs köze a Fideszhez (itt egy cikk az orbanviktor.hu-val folytatott bensőséges viszonyról, de beszédes volt az is, amikor Navracsics Tibor egyik jobbkeze írt a Mandinerre álnéven egy posztot, ami az Egymillióan a magyar sajtószabadságért-csoport videóját ekézte elég keményen).

Szóval ő Rajcsányi Gellért, aki egyébként a Tumblr-en világnézetétől vagy bármiféle pártpreferenciájától függetlenül egy teljesen normális gondolkodású figura benyomását kelti (itt a mikroblogja), és Gellert’s Hungary néven viszi ezt a YouTube-csatornát. Hogy csúszik-e neki ezért boríték a kézbe, vagy ez egy teljesen önjáró projekt a hazaszeretet jegyében, nem tudjuk, de hogy jót nem üzen az országról, az egészen biztos. Hogy miért? Ahhoz először nézzük meg:

Nem értem, hogy ha ezzel a nemzetköz lett megcélozva, akkor miért nem lehetett volna egy kicsit jobban ráizmozni a kiejtésre, pár különórával már jól lehetett volna járni, vagy ha ez a része annyira nem megy (mert a mondatformálással különösebb baj például nincs), akkor megkérni valakit, aki képes is helyesen beszélni angolul. Mert ez ebben a formában annak a csúnyán hangzó hunglish nyelvezetnek a mintapéldája, amit csak elrettentő jelleggel szabadna mutogatni a nyelvórákon, hogy na gyerekek, ez az, amit nem, nem, soha.

Igen, embert a hajzatáért, túlsúlyáért, beszédstílusáért csesztetni köcsög egy dolog. Miért rugózok akkor ezen? Azért, mert a külföldi, aki ezt megnézi, mindent gondolhat az országról, csak azt nem, hogy az idegennyelv-oktatás itt megfelelő. Meg amúgy bármiféle oktatás, ugyanis az utca megszólaltatott emberei néha egészen kávékiköpős válaszokat adnak (kedvencem az „ez nem igaz.” „Merthogy?” „Mert nem így van”).

Mondjuk ez a Milyen Rondaságok Jelennek Meg Rólunk A Külföldi Sajtóban-típusú pánikolás meg kezd unalmas lenni. Fülkeforradalom helyett tetszettek volna Fejlődésforradalmat véghezvinni! Akkor talán kapnánk jó elemzéseket is.

Diákok és rendőrök: ki áll ki mögött?

Nagy ívű események foglalják le a sajtót a napokban. Új a pápa, meg van új alkotmánykiegészítés, ami szó szerint szélesre tárja a kaput egy (akár fideszes, akár nemfideszes) diktatúra előtt, hiszen mostantól kezdve bármilyen, kétharmaddal rendelkező kormány bármit beleírhat az alaptörvénybe. Akár azt, hogy holnaptól senki nem tarthat kutyát, vagy mindenkinek kötelező befestenie a haját narancssárgára – a lényeg, ami igazán ijesztő, az az, hogy kerüljön bele bármilyen őrültség is a Magyarország jogrendjét alapjaiban meghatározó dokumentumba, innentől kezdve az Alkotmánybíróság csak annyit tehet, hogy nyel egy nagyot, mert az elszabadult ágyúgolyóként viselkedő Orbán-klánnak hála többé nem piríthatnak rá a kormány körmére. Többé nem tényezők. Nem fék, nem ellensúly.

De nem csak ez az ijesztő, és ez a poszt most nem is erről szól.

Van ugyanis egy nagyobbacska csoport, akikről a mostanában lezajlott tüntetések alatt számos felszólaló elismerőleg nyilatkozott, kiemelve példaértékű eltökéltségüket, amikkel az egykori márciusi ifjakat (vagy akár az 1989-es Fideszt) idézik meg: ők a hangjukat hallató diákok. Tizen-és huszonéves középiskolások, egyetemisták, akik nem féltek utcára menni. Erőszakmentesen. Hogy mi ebben az ijesztő? Nekünk, nem kormánytagoknak semmi. Az ijesztő az, hogy a hatóságok egy ideje elkezdték szopatni ezeket a demokráciáért aggódó diákokat.

Diákok és rendőrök: ki áll ki mögött? részletei…