Az igazi Irán?

Nemrég egy lélegzetelállító fotósorozaton hüledeztünk, ami Szibériából érkezett, és rögtön bele is borzongtunk, milyen lehet élni ott, ahol a mínusz negyven fok hétköznapi jelenség. De máson is szokott hüledezni a magunkfajta nyugati ember, például olyan országokon, amik nem éppen a legkívánatosabb turistacélpontok a vonzó természeti adottságok ellenére sem. Iránról például mást sem hallottunk az elmúlt években, mint hogy tombol a cenzúra, nincs szabadság, de van atomprogram, a nők szenvednek, és így tovább – és a friss Oscar-nyertes film, az Argo sem segített ezen sokat.

Az új-zélandi utazó fotós, Amos Chapple viszont egészen másként nyilatkozott, miután odautazott lövöldözni (képeket mármint).

Palangan falva az iráni határ melletti hegyekben. Ez nagyon jól bemutatja, milyen az iráni “vidék”, ami egyébként szépen részesül kormányzati támogatásokban (és emellett igyekeznek elkerülni a nyugati hatásokat, hogy mindent megőrizhessenek, amit az 1979-es forradalom magával hozott).

Idézzük őt: “elámultam, mennyire eltérnek a nyugati világ benyomásai attól, amit ott testközelben láttam. Talán mert az újságíróknak itt nehéz dolguk van, az emberek egy ferde képet alkottak arról, hogy milyen is Irán. A rezsim persze az anti-nyugati érzelmek katlanjaként szeretik ábrázolni az országot, ezért szívesen mutatnak kántáló őrülteket, amit persze szívesen felkap a tengerentúli sajtó. Csakhogy az átlag iráni lakosnak a kormány egy állandó zavaró tényező. Amíg ott voltam, nem kaptam mást, mint jó szándékot és kedvességet.”

Íme néhány kép, amit ott készített, (nem szó, de tartalom szerint) lefordított kommentárokkal:

Az igazi Irán? részletei…

Hong Kong a legélhetőbb város – de nem az alábbi fotók szerint

A pénzügyi sajtó terepén mérvadónak számító Economist médiabirodalom egyik alvállalkozása, az Economist Intelligence Unit évről-évre rangsorolja a világ nagyvárosait, olyan szempontokat figyelembe véve, mint a stabilitás, az egészségügy, a kultúra, a környezet, az oktatás és az infrastruktúra. Tavaly már újabb szempontokat is befogadtak egy verseny formájában, vagyis aki új, de igazán konstruktív megközelítéseket tudott hozzárakni ezekhez, az nyert – ezt a babért 2012-ben egy építész, Filippo Lovato aratta le olyan adalékokkal, mint az adott városban létező zöldterületek aránya, a légszennyezettség vagy a település izoláltsága. Ezeket hozzácsapták az eredeti mércékhez, a gép pedig azt a végeredmény dobta, hogy Hong Kong a világ legélhetőbb városa.

Sokan hajlamosak lehetnek azt hinni, hogy akkor Jackie Chan városában feltétlenül és mindenkinek jó – már csak ezért is üdvözlendő, amikor ezeket az idealisztikus elképzeléseket árnyalja a testközelből átélt tapasztalat, ami most egy fotósorozatban öltött testet. Egy emberjogi szervezet készíttette ezt a szériát, ami azt mutatja, hogy bizony akadnak olyanok, akik néhány négyzetméterre szűkített területen kénytelenek zöldágra vergődni az élettel.

Hong Kong a legélhetőbb város – de nem az alábbi fotók szerint részletei…