Erős hajnali hír a mai Blikkben:
Legalább 16 órán át kerülgettek kollégái egy szélütéstől lebénult, mozdulatlan vasutast a szűk szolgálati helyiségben anélkül, hogy orvost hívtak volna hozzá.
A férfi ezután több mint egy hónapig kómában feküdt a győri kórházban, a napokban halt meg. Ha munkatársai orvost hívtak volna, Lakatos László (†45) ma is élhetne. Csakhogy nem hívtak, mert két kollégája azt gondolta, László részeg.
Apámnak is volt stroke-ja, amit én vettem észre. Az első reakcióm akkor nekem is az volt: berúgtál, fater? Ködös tekintettel, száját félig lebiggyesztve ült a tévé előtt, gyakorlatilag mozdulatlanul. Mondjuk ő még a fejét oda tudta fordítani felém, hogy aztán mormogjon valamit, amiről azonnal tudtam, hogy emögött nem néhány üveg sör áll – még ha az asztalon állt is egy. Senkinek nem kívánom az élményt.
És tényleg, az agyérgörcs tünetei felületesen megfigyelve kísértetiesen hasonlítanak egy ittas ember zsibbadtságához. Ha rokont, ismerőst, de akár idegent is látunk ilyen állapotban, próbáljuk meg kitépni magunkat a legyintős berögződésekből, és figyeljünk oda rá pár másodpercre!
Egy stroke-szövetség a következő négy, bárki által azonnal elvégezhető vizsgálatot javasolja:
A FAST mozaikszó egyes elemei: face, vagyis nézzük meg az arcot, tud-e nevetni, illetve nem biggyed-e le az egyik oldalon; arms, vagyis karok, fel tudja-e emelni mindkettőt, és ott is tartani, ahova felemelte; speech, vagyis beszéd, ami ha elmosódott, akkor gond van. Végül time, vagyis nagyon fontos az időtényező, nem szabad várni, hanem azonnal mentőt hívni egy ilyen esetben. Néhány óra leforgása alatt ugyanis már maradandó károsodásokat is szevedhet a szélütött ember.
Szóval remek lenne, ha a szokásos, nagyon rossz, magunkra erőltetett közöny helyett megállunk egy pillanatra, ha mondjuk földön fekvő embert látunk, és nem pedig kikerüljük. Bármily meglepő, nem csak neki lesz jó utána, de mi is jobban érezzük majd magunkat. A karmapontjainkról nem is beszélve.