November 3-án lezajlott a világ egyik legnépszerűbb futóversenye, a New York City Marathon. Hogy ez mennyire sokat jelent a maratonistáknak, azt a résztvevők száma jelzi: 2011-ben például közel 47 ezren szaladtak itt (fél Szombathelynyi lakosság, helló!), ami a világ maratonjait számba véve rekordnak számít – a rendszeres túljelentkezés miatt ezért afféle lottóhúzásos rendszerben dől el, hogy kik indulhatnak végül. Naná, hogy ennyire hangos, zajos, nagy figyelemmel övezett sportrendezvényről nem maradhatnak el a hangos, zajos drukkerek sem, akik azonban kicsit másképp drukkolnak, mint mi itthon. Vagyis: kreatívabban. Kicsit.
Ez a transzparens például mennyire jó már: „szép munka, te véletlenszerűen elém kerülő idegen!”
Zajlik a pszichológiai hadviselés is, hiszen mindenki saját magával küzd, az erő bennünk van, csak ki kell hozni magunkból, bla bla bla, a lényeg a felirat: „Érintsd meg ezt, és erőt kapsz!” Na, ez még talán Oravecz Nórának sem jutott volna eszébe.
No time for Walken, amit ha kiejtünk, akkor úgy hangzik, hogy „no time for walking”, vagyis „nincs idő a sétára.” Mindeközben meg persze Cristopher Walken színészóriás arca virít a plakátról. Hibátlan szóvicc!
„Hé csajszi, hajrá, fuss tovább, jól nézel ki!” – mintha csak Ryan Gosling mondaná. Hiába, a(z ottani) celebekkel mellényúlni nem lehet, főleg, ha olyat sikerül választani, akit általánosságban imád a társadalom.
„Úgy fuss, mintha valaki éppen joggingolónak nevezett volna!” Haha, perfekt.
És a legjobb, hogy az internetes mémek is előkerülnek. Például minden macskák legmorcosabbikja, Grumpy Cat, aki most azt morogja: „Egyszer futottam. Szörnyű volt.” Nem egy hagyományos üzenet, de mindenképpen szórakoztató, de talán még azt is bele lehet magyarázni vidáman, hogy felhívja a futó figyelmét arra, hogy ő most fut, és ha nem tenné, akkor egy ilyen mérges, tohonya dög is lehetne belőle (fú de mesterkélt, arcpálmát ide. Azért a tábla még mindig fasza).
Fanyar humor, legjobb humor: „Közel a vég.”
Ha pedig semmi frappáns nem jut eszünkbe…
Hát szóval így is lehet ezt. De tényleg, ha az üzengetés foci- és kosármeccseken elterjedt (még ha leginkább a vendégcsapatnak is címezve, és nem is mindig a legcivilizáltabb formában), akkor miért ne lehetne jóízűeket táblázni egy futóversenyen, ahol nincs ellenfél, nincs kit szidni, csak biztatni mindenkit, akin ott fityeg a szám? Kíváncsian várjuk a következő futó- és triatlon- és hasonszőrű versenyeket, mert nem lehet, hogy mi nem vagyunk ilyen kreatívak. Legyünk! 🙂