Hónap: 2013 június

Mi a jó mikroblog titka? Elsősorban az, hogy ne legyen olyan, aki előtted már ugyanezt megcsinálta. A When You Return To Budapest tumblr tökéletesen megfelel ennek az eredetiségi követelménynek, hiszen olyan résbe fúrta be magát, amibe eddig még senki: a külföldre költözött, de aztán onnan hazatérő fiatalok cinikus szócsöve lett.

Az ismeretlen szerző azonban nem ám csak úgy kiírja magából a tapasztalatait, hanem már létező animgifekkel kölcsönöz megnyerő, friss ízt az egyes megállapításoknak, amiket Magyarország újrafelfedezéséről tesz. Angolul tudók előnyben, angolul nem tudóknak íme pár szemelvény a blogról, ezeken dőltünk a röhögéstől:

AMIKOR VALAKI AZT HAJTOGATJA, HOGY MAGYARORSZÁG NEM A BALKÁN:

AMIKOR  FRISSÍTENED KELL A FACEBOOKON A LAKHELYEDET BARCELONÁRÓL BUDAPESTRE:

AMIKOR A BKV JEGYAUTOMATÁJÁBÓL AKARSZ JEGYET VÁSÁROLNI:

AMIKOR KORÁBBI ÉLETEDRŐL ÁLMODSZ, DE BUDAPESTEN ÉBREDSZ FEL:

A további szofisztikált szellemeskedésekért ide tessék kattintani.

Na, hát így is lehet? Lehet ám: az USA második legnagyobb városának számító kaliforniai metropolisz úgymond megüzente több mint 3,7 millió lakosának: nem kér többé a felesleges műanyag zacskókból, amik oly gyakran landolnak nem csak a hulladéklerakókban, de az utak mentén, közösségi tereken, sőt, az óceánban is. A várost vezető tanács 11:1 arányban szavazott a végleges tiltásra, ami jövő év januárjától lép életbe.

A boltok onnantól kezdve nem adhatnak ilyesmit az árujuk mellé, különben keményen megvágja őket a hatóság, helyette papírzacsikat kell majd tartaniuk, amiket tíz centért (23 forint) adhatnak a vásárlóknak. A profitban és méretben nagyobb üzletek esetében azonnal érvényes lesz a tiltás 2014 első napjától, a kicsik nyárig állhatnak át. Paul Koretz helyi tanácsos szerint „Los Angeles sokszor volt már trendállító, úgyhogy ez egy modell lehet az egész ország előtt.”

Hogy ilyesmi mikor következik be Magyarországon, azt mindenki megtippelheti. Meg a felháborodás mértékét is. Persze meglepő módon nem kell feltétlenül a lomha, bürokráciaszagú és korrupt önkormányzatunkra támaszkodni, magunk is tehetünk lépéseket a tisztább jövőnkért:

• Élből elutasítjuk a pénzáros kérdését, hogy adjon-e nejlonzacskót, ehelyett egy állandót használunk. Csak a zsebünkbe kell gyűrni, nem nehéz, nem foglal sok helyet, cserébe jót cselekedtünk.

• Inkább zuhanyozzunk öt percben, mint fürödjünk kádban fél óráig, utóbbit hagyjuk meg hétvégi örömünnepnek. Kevesebb vízhasználat, szebb világ!

• Ugyanitt: fogmosás közben zárjuk el a csapot, meg amúgy is rendesen zárjuk el a csapot.

• Keressük tudatosan a vegyszermentes házi praktikákat, a Google segít – nem is hinnénk, milyen csodákra képes egy használt teafilter vagy a szódabikarbóna-ecet kombó!

• Ne legyünk konfliktuskerülők, ha azt látjuk, hogy valaki szarik a saját utcájára, és oda hullajtja, amit nem kéne. Tegyük szóvá! Ha vissza is szól vagy pökhendiskedik az illető, akkor is jó eséllyel el fog gondolkodni a dolgon, hogy miért szólította meg egy vadidegen.

Bocsánat a hirtelen feltört pedellustempóért, nem szoktunk itt ilyet sűrűn, de annyira szépen hangzik egy plasztiktasak nélküli világ, szinte úgy, mintha a kezdete lenne egy teljes más iránynak, ami eltér az olyan jövőben játszódó filmek által felfestettől, mint a Madmax, a Dredd vagy az Emlékmás. Persze a hárommellű csajról azért nehezen mondanánk le.

Aki néha odatéved a police.hu-ra, akár önkényes perverzióból, akár újságírói munkaköri ártalom formájában, az néha nem csak a magyar nyelvet megerőszakoló hatósági bükkfazsargonnal találkozhat (bár az elmúlt években már kitapintható némi fejlődés ezen a téren, egyre kevesebb a „megállapítást nyert” és több az „alkoholtól elszenderült”, úgyhogy van még remény), de egyéb huncutságokkal is. Most például a diszkóbalesetek kapcsán adott ki a hivatalos rendőrségi weboldal egy közleményt, ami ezeknek a megelőzéséről szól, csak éppen a kelleténél jobban megszaladt a kreatív tanácsadás.

Az esti buli előtt megbeszélni, ki nem fog inni a társaságban, és akkor ő lesz a sofőr, valamint elkerülni a betépést, illetve betartani a közlekedési szabályokat – ezek mind rendben vannak. De aztán jön a két következő tétel, preventív céllal, amin nem nehéz felröhögni. Sárgával kiemeltük:

Most vagy az van, hogy valaki az oldal szerkesztői közül kifogott egy túl vidám napot, ami a jobbik eset, vagy az, hogy a szóban forgó embernek tényleg halovány gőze nincs arról, hogy ma már a lemezlovasok nem nagyon szólalnak meg a pult mögött, az úgy a nyolcvanas évek derekán volt divatban, meg esetleg manapság a faluszéli cuki retródiszkóban, DJ Sanyi jóvoltából.

Külön cuki a zeneválogatásra vonatkozó ajánlás, amiben sem az nincs rögzítve, hogy mit kéne értenünk az „est vége” alatt (főleg, hogy nem mindenki marad hajnalig egy partyban), sem az, hogy mit jelentenek rendőri kontextusban a „kellemesebb, lassúbb zenék”. Egy jó Scorpions? Frank Sinatra? Valami ócska lassúzós darab 1994-ből? Honnan számít egy elektronikus tánczene nem veretésnek? Ez a nu-disco például még belefér?

És arról vajon szóltak nekik, hogy egy lassú zene is lehet agresszív?

Persze értjük mi a jó szándékot, de ez a lemezlovasoknak célzott tanács inkább megmosolyogtató, mintsem komolyan vehető. És hát túl jó emlékeket sem ébreszt, már ami a hatóságok kultúrpolitikai jellegű közbeavatkozásait illeti. Ettől függetlenül viszont a többi pont nagyon is megfontolandó, sőt, talán érdemes volna őket valamiféle szuperfasza vírusvideós kampányba is belecsomagolni, ami még a rendőrség nem túl pozitív általános megbecsülésének is jót tenne.

Őrület, de sikerült tegnap este az alábbi szavakkal bevezetni egy Fókusz-riportot (ami lejjebb, a képre kattintva megnézhető):

Aki csak mostanában fedezte fel a szűk farmeros, fekete keretes napszemüvegben flangáló hipsztereket maga körül, annak elárulom, hogy már régóta köztünk járnak: a létforma első képviselői Woody Allennel az élen ma már több mint hetven évesek, és jelentem tisztelettel, egyáltalán nem kell tőlük félni.

És ez csak az alaphangot adta meg az ezt követő egymásra hányt, vérmérséklettől függően szórakoztatónak vagy éppen cikinek található zagyvaságoknak. Nem véletlen persze, hogy az RTL-esek szájukra vették a hipsztereket, hiszen ez a szó már Magyarországon is egyre többször csattan el társalgásokban, csak éppen közelíteni nehéz a témához, vagyis definiálni a szó jelentését, inkább csak körbetáncolni lehet, hiszen a hipszterség jóval inkább megragadható a trendekhez való viszonyulásban, mint külső jegyekben vagy kedvenc zenékben.

A szerkesztőket ez persze véletlenül sem izgatta, többször is vastag szarukeretes szemüvegeket emlegetnek (jaj, szegény egészséges látású, ennélfogva hátrányosan megkülönböztetett hipszterek, és jaj, szegény Pados Gábor!), meg longboardot, ami szerintük egy nagyméretű gördeszka. Az egyetlen figura, aki a riportba némi normalitást csempész, az a Lángoló Gitárok zeneblog egyik újságírója, Sajó Dávid, de minden más olyan, mintha a fekete lyuk, ami beszippantotta a Budapest TV-t, most a maradékait beleköpte volna a csatorna esti főműsoridejébe.

De a legbrutálisabb, amikor a riport közepén bemutatnak egy lányt, aki magát hipszter coach-ként aposztrofálja, magyarul életvezetési tanácsokat ad útkereső fiataloknak. Aztakurva.

Amikor tehát azt gondolná az ember, hogy a szcientológusoknál és az MLM-es hálózatépítőknél nincs hülyébb, akkor jön egy ilyen, és azt vállalja, hogy hipsztert farag az emberből. Még blogja is van, amit ugyan – valószínűleg a riport miatti kifigurázások miatt – már elérhetetlenné tett, de amúgy így hangzott rajta a bevezető önpromó: „Üdvözöllek, Fézler Georgina vagyok, a Hipszter Coach. Úgy látom elszánt vagy és készen állsz arra, hogy megváltozzon az életed! Beszéljük Rólad egy kávé mellett!”

Nem azzal van amúgy baj, hogy valaki megcsinál egy ilyen végletekig leegyszerűsített riportot, hanem azzal, hogy a végeredmény az ország egyik legnézettebb csatornáján kap platformot. Ha vannak olyanok, márpedig vannak, akik feltétel nélkül hisznek az efféle riportoknak, azok mára egy olyan nem létező álomvilágot haluzhatnak maguknak, amibe inkább bele sem merek gondolni.

Van remény! Magyarország lakossága talán mégsem az a búvalbaszott, röhögni képtelen, fancsali képű tömeg, amit minden nap látunk az utcán! Feltéve persze, hogy nem egy fű alatt véghezvitt, nagyon ügyesen kivitelezett márkeépítő húzásról van szó. Egy Facebook-felhasználó, Nagyfi Richárd ugyanis a következő fotót posztolta ki az elmúlt két évben üstökösszerű karriert befutó, tartósítószer-mentes tejtermékeket áruló Cserpes oldalára:

Ez már önmagában halálos, de tényleg, merje bárki azt mondani, hogy nem húzódott mosolyra a szája, amikor jött a robothangyás bekezdés, úgysem hisszük el neki. De az igazi csattanó az, amit ezt követően Cserpesék válaszoltak neki – íme:

Ha ez egy valós diskurzus (amit ide kattintva bárki saját szemével is megnézhet), akkor mást nem tudunk, mint mindkét félnek kiosztani egy-egy tapsot, a panaszos fogyasztónak a derűs marhaságért, a cégnek pedig a hasonlóan szellemes reakcióért. De akár ez a helyzet, akár a Cserpes titokban lezongorázott PR-akcióját láttuk, a fenti diskurzust példaként lehetne ezt állítani minden létező vállalkozás elé abban a vonatkozásban, hogy milyen hangvételben érdemes válaszolni a beérkező kritikákra.

Nem törölgetni-moderálni kell veszettül, meg ragaszkodni a saját betonelvekhez, mert az csak dupla akkora vihart kavar a biliben (láttunk már csúnya sztorikat, amik a fél internetet egy cég ellen fodították), hanem gyorsan, de egyben rugalmasan és higgadtan válaszolni. Sokkal kifizetődőbb a dolog hosszú távon, és mindenki jól jár. Pláne, hogy ugye a vendégnek mindig igaza van.