Mi nem stimmel Orbán Viktor terepszemlés videójával?

Az a baj, hogy túl sok minden. A kormányfő szombati Facebookos videója sokkal inkább tűnik előre lezongorázott propagandaanyagnak, mint bármi másnak. De mielőtt elmerülnénk az összeesküvés-elméletek vizenyős aurájában, nézzük csak meg még egyszer, amint Pintér Sándor belügyminiszterrel autókázva (amolyan terepszemle jelleggel az M1-esen) lelassítanak, hogy felvegyenek egy, a hó fogságába esett párt:

És akkor sorakozzon a csupa izgalmas dilemma:

1. A kormányfő és egy ország rendvédelmének vezetője kettecskén söpörnek a lezárt autópályán. Illetve hármacskán, az ismeretlen amatőr videóst beleszámítva. Van ebben valami különös? De van ám: ilyen magas rangú vezetők nem szoktak egymagukban furikázni, különösen nem úgy, hogy ők ülnek a volán mögött, illetve az anyósülésen. Egy ilyen ötletre alapjáraton sikítva hőkölne a TEK, persze tekintsük most mindezt úgy, hogy szó sincs alapjáratról, hiszen katasztrófahelyzet forgott fenn. És hát katasztrófahelyzetben ugye vezessen a kormányfő, hát nem? Hiszen ez ilyenkor annyira megszokott, például Puskás Tivadar szombathelyi polgármester is rendszeresen aszfaltozgat hobbiból.

2. „Na üljenek be” – szól Orbán az erdélyi párhoz, azok eleget is tesznek a felszólításnak. Újabb TEK-hisztéria hallik a kulisszák mögül, hiszen két vadidegen ember teljesen ellenőrizetlenül száll be a miniszterelnöki járgányba. Lehetnének ők akár a bábolnai Bonnie & Clyde is, akik a kenyér, az alma és a pirosarany bevásárlása során negyed órával ezelőtt az útszéli pánikot kihasználva lebökték a benzinkúti boltost, de nem baj, üljenek be, az isten keservit!

3. És ami az igazán izgalmas: meglepődésnek a legapróbb szikrája sem olvasható le az arcukról, amikor azzal szembesülnek, hogy egy ember innentől kezdve kamerázza őket. Persze lehet ez megilletődöttség amiatt, hogy mégiscsak a Nép Jótevő Vezére fogadta be őket az autójába, de lehet amiatt is, hogy mégiscsak ők a bábolnai Bonnie & Clyde, és jobbnak érezték kussban maradni. Vagy simán csak leszarják, hogy valaki az orrukba nyom egy iPhone-t. Tegyük fel, hogy így van, de arra továbbra sincs magyarázat, hogy ezek után jóformán futólag sem pislantanak a kamerásra (kivéve a lányt, aki viszont a pislantása előtt érthetetlen okból nagyon elvigyorodik).

Egyvalami menti őket: hogy a reakcióik – vagyis a srácé, hiszen szinte csak ő kommunikál – egészen őszintének, mesterkéletlennek tűnnek. De a videó ettől még marad az, ami: a magyar kormány és a Katasztrófavédelem világnagy bénázásait és egy napos késését mentegetni próbáló propagandavideó.

Buzizásért érdemkeresztet? Fidesz, please!

Adjon az isten szebb jövőt? Adjon inkább egy gyűszűnyivel több észt ezekbe a hülye fejekbe.

Merthogy mi történt itt pár napja? Hát az, hogy a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatát kapta meg Petrás János, a Kárpátia frontembere. Igen, mindenki jól olvasta: egy olyan zenekar énekese kapott magasrangú állami kitüntetést, ami a Jobbik holdudvarába tartozik – még Magyar Gárda-indulót is írtak -, és persze egyértelmű nézeteket vall arra vonatkozóan, hogy a trianoni békeszerződéssel leginkább a segget kéne kitörölni, továbbá géppuskás honvédot és Kolozsvárba masírozást vizionál dalszövegeiben (mert nyilván kurvajó lenne minden magyar anyának, ha a gyereke elindulna Romániába megöletni magát), és egyszer olyan kedves szavakkal írta le az egyik hazai kisebbséget, hogy ők „számunkra nem igazán emberek, tehát egy ilyen félresikerült, selejtes nem tudom én micsodák, de ők erre büszkék. Melegek és büszkék.”

Petrás János egy szombathelyi koncerten

Igen, nyilván nem a homofób kirohanásért adta oda Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a keresztet. Ez természetesen csak egy abszurd ferdítés tőlünk, hogy érzékeltessük, mennyire abszurd már az is, hogy egy olyan zenekar tagja részesült egy elvileg jelentőségteljes állami kitüntetésben, amelynek rajongótáborában bizony egészen népszerű dolog hangosan vallani azokat a félelmetes nézeteket, amik a huszadik század közepén emberek millióinak értelmetlen halálát és kínszenvedését okozták – meg rengeteg keserűséget az utódok szívében.

Sokan közülük lemaradhattak azokról a történelemórákról, amik egy bizonyos bajszos bácsi rémtetteiről szóltak, de egyébként nem is kell a rajongókig menni, hiszen a fenti idézet alapján úgy tűnik, Petrás gondolatvilága sem áll távol attól az ostoba gyökérseregétől, ami csak a dühöngő fröcsögés nyelvén ért, és véleményének az első melegfelvonulás alkalmával sörösüveg-hajigálással adott nyomatékot.

Ezek az őstulok szellemi szintjén vegetáló, furcsa és beteges fajzatok kaptak most az államtól közvetetten igazolást arra vonatkozóan, hogy semmi baj, a  továbbiakban is nyugodtan lehet durrogtatni, hogy így a bokszosok meg úgy a tetűhintások, lehet rabbit verni és újságíró orrát törni, és igen, ha valaki mindehhez még soundtracket is gyárt, azt meg egyenesen kitüntetjük. Bár nem is tudjuk, érdemes-e ezen egyáltalán meghökkenni, hiszen ha már egyszer sikerült a Fidesznek kiherélnie az Alkotmánybíróságot, megroggyantani a bíróságokat, nevetségessé tenni az alaptörvényt, saját embert ültetni a köztársasági elnöki hivatal és a Nemzeti Bank élére, miért pont az állami elismeréseket kéne komolyan venni?

És ezek után lassan feltehetjük azt a kérdést is, hogy ezt a kormányt lehet-e még egyáltalán bármilyen szinten is komolyan venni.

 

Diákok és rendőrök: ki áll ki mögött?

Nagy ívű események foglalják le a sajtót a napokban. Új a pápa, meg van új alkotmánykiegészítés, ami szó szerint szélesre tárja a kaput egy (akár fideszes, akár nemfideszes) diktatúra előtt, hiszen mostantól kezdve bármilyen, kétharmaddal rendelkező kormány bármit beleírhat az alaptörvénybe. Akár azt, hogy holnaptól senki nem tarthat kutyát, vagy mindenkinek kötelező befestenie a haját narancssárgára – a lényeg, ami igazán ijesztő, az az, hogy kerüljön bele bármilyen őrültség is a Magyarország jogrendjét alapjaiban meghatározó dokumentumba, innentől kezdve az Alkotmánybíróság csak annyit tehet, hogy nyel egy nagyot, mert az elszabadult ágyúgolyóként viselkedő Orbán-klánnak hála többé nem piríthatnak rá a kormány körmére. Többé nem tényezők. Nem fék, nem ellensúly.

De nem csak ez az ijesztő, és ez a poszt most nem is erről szól.

Van ugyanis egy nagyobbacska csoport, akikről a mostanában lezajlott tüntetések alatt számos felszólaló elismerőleg nyilatkozott, kiemelve példaértékű eltökéltségüket, amikkel az egykori márciusi ifjakat (vagy akár az 1989-es Fideszt) idézik meg: ők a hangjukat hallató diákok. Tizen-és huszonéves középiskolások, egyetemisták, akik nem féltek utcára menni. Erőszakmentesen. Hogy mi ebben az ijesztő? Nekünk, nem kormánytagoknak semmi. Az ijesztő az, hogy a hatóságok egy ideje elkezdték szopatni ezeket a demokráciáért aggódó diákokat.

Diákok és rendőrök: ki áll ki mögött? részletei…

Az igazi Irán?

Nemrég egy lélegzetelállító fotósorozaton hüledeztünk, ami Szibériából érkezett, és rögtön bele is borzongtunk, milyen lehet élni ott, ahol a mínusz negyven fok hétköznapi jelenség. De máson is szokott hüledezni a magunkfajta nyugati ember, például olyan országokon, amik nem éppen a legkívánatosabb turistacélpontok a vonzó természeti adottságok ellenére sem. Iránról például mást sem hallottunk az elmúlt években, mint hogy tombol a cenzúra, nincs szabadság, de van atomprogram, a nők szenvednek, és így tovább – és a friss Oscar-nyertes film, az Argo sem segített ezen sokat.

Az új-zélandi utazó fotós, Amos Chapple viszont egészen másként nyilatkozott, miután odautazott lövöldözni (képeket mármint).

Palangan falva az iráni határ melletti hegyekben. Ez nagyon jól bemutatja, milyen az iráni „vidék”, ami egyébként szépen részesül kormányzati támogatásokban (és emellett igyekeznek elkerülni a nyugati hatásokat, hogy mindent megőrizhessenek, amit az 1979-es forradalom magával hozott).

Idézzük őt: „elámultam, mennyire eltérnek a nyugati világ benyomásai attól, amit ott testközelben láttam. Talán mert az újságíróknak itt nehéz dolguk van, az emberek egy ferde képet alkottak arról, hogy milyen is Irán. A rezsim persze az anti-nyugati érzelmek katlanjaként szeretik ábrázolni az országot, ezért szívesen mutatnak kántáló őrülteket, amit persze szívesen felkap a tengerentúli sajtó. Csakhogy az átlag iráni lakosnak a kormány egy állandó zavaró tényező. Amíg ott voltam, nem kaptam mást, mint jó szándékot és kedvességet.”

Íme néhány kép, amit ott készített, (nem szó, de tartalom szerint) lefordított kommentárokkal:

Az igazi Irán? részletei…

Milyen lett volna Orbán lovas szobra Sopronban?

Napi szürreália: Sopron díszoklevelet (!) adományoz Orbán Viktornak meg pár másik kormánytagnak, amiben megköszönik, hogy az állam a város adósságállományának 71,3 százalékát – közel 11,5 milliárd  forintot – átvállalt. A formális nyelvcsapásokként is értelmezhető közgyűlési döntés kapcsán a helyi MSZP benyújtott egy módosító indítványt, amely szerint nem kéne itt megállni, hanem:

Orbán Viktor kapjon lovas szobrot a Fő téren, s nevezzenek el utcákat különböző államtitkárokról, képviselőkről.

A fideszesek felháborodtak, mondván, ez több mint cinikus (jé, tényleg?), és hogy a szocialisták semmibe veszik  a közgyűlést, bla bla. De ez minket már nem érdekel, az viszont igen, hogy hogyan nézne ki a dicső miniszterelnökünk egy ló nyergében – úgyhogy ennek apropóján házilag készítettünk néhány variációt a témára. Íme:

 

Nagyot mélytorkozik az MSZP a kampányvideó miatt

Berúgták a szocik a propagandavideó-motort, de abból máris hullanak ki a csavarok. Pár napja Mesterházy Attila pártelnök esett neki az orbánista oktatáspolitikának, amúgy tök jogosan, bár már az kissé nyugtalanító volt, nem tudom, miért, a furcsán parókaszerű hajzat vagy a vadul emelgetett szemöldök miatt, mindegy is. Aztán most itt van ez a következő, 18 percesre nyújtott agitáció, ami persze ugyanúgy betalálhat most, mint ahogy betaláltak a Fidesz populista érvei négy éve – csak éppen van egy nagyobbacska baj vele: az MSZP elfelejtett megkérdezni néhányakat, hogy felhasználhatja-e fotóikat és képsoraikat.

FRISSÍTÉS: Ide szúrtuk be a videót, de azt már – nem meglepő módon – törölte a YouTube a szerzői jogi követelések miatt.

Eddig az RTL Klub, a Blikk, a Hír TV, de még a TEK is tiltakozott, hogy a 15-16 millióba fájó kampányfilm készítői olyan vizuális elemeket vágtak be, amiket eredetileg ők hoztak létre, csak éppen engedélyt nem kértek tőlük – de még Puskás Ferenc özvegye és Bartók Béla szerzői jogainak örökösei is felszólaltak a kampánycélú felhasználás ellen.

Török Zsolt szóvivő szerint nem vétettek hibát, merthogy – és itt most reméljük, hogy mindenki a fotelében ül, és nem forró húslevessel az ölében: a közösségi videomegosztó portálon bárki szabadon felhasználhatja a felvételeket, ha megjelöli a forrását, és ennek ők eleget tettek, mert jól látszik, hogy a filmhez használt képanyagok mely televíziótól származnak. Valaki szólhatna Török Zsoltnak, hogy bár az orbánista kelet-őrület is durva, attól még a másik végletbe sem kéne elhúzni, és ilyen kreatívan értelmezni a szerzői jogot. Mert mindent azért nem szabad.

És igen, igaz, hogy a Fidesz utcapolitizálásából nőttek ki a szellemileg alulteljesítő, de izmozni nagyon tudó szélsőjobbos szabadcsapatok, hogy mélységesen szomorú látni az utcán ingyenebédért kanyargó sorokat, a középosztály fokozatos elszegényedését és ezzel együtt a kormányközeli oligarchák és karrierpolitikusok zsebeinek hízását, meg Hoffmann Rózsa hullapelyhes-énekeltetését is, de ha a Fidesz-féle jogállami rombolászásra valaki úgy hívja fel a figyelmet, hogy maga is szarik bele a jogokba, ráadásul multiplikálva, akkor az pont olyan, mintha desztillált vizet prédikálna és egy közben kiinna egy komplett koktélbárt.

Bár végülis csak olyan… politikusos.

Nem akarok háborút, úgyhogy igazán felhívhatna Obama

A fenti mondat – igaz, alighanem kicsit másképpen, enyhén meghunyászkodón, egy halkan nyavalygó gyerek hangján – Észak-Korea ifjú vezére, Kim Dzsong-Un szájából hangzott el nemrég, mégpedig a Chicago Bulls egykori sztárja, a lepattanókirály Dennis Rodman (becenevén A Féreg) felé.

Bár elsőre úgy hangzik, mint egy Zs-kategóriás hollywoodi produkció forgatókönyve, az exhibicionista, hajszínét már kosárkarrierje során is sűrűn váltogató, olykor női ruhákba öltöző Rodman tényleg elment „kosárlabda-diplomáciai” ügyben a kemény sztálini diktatúra szerint működő országba, és a jelek szerint cseppet sem zavarta, hogy egy olyan helyen jár, ami éppen kísérleti atomrobbantásokkal borzolja a kedélyeket, jókat mókázott az ifjú vezérrel, és minden bizonnyal semmit sem látott a csontsoványra fogyott gyerekekből, a nyomorból és a koncentrációs táborokból, amik egy évtizedek óta fennálló kommunista államban azért nem olyan ritka jelenségek.

Nem akarok háborút, úgyhogy igazán felhívhatna Obama részletei…