Tegnap esett be szerkesztőségi postaládánkba az e-mail, amit először másodszorra is el kellett olvasnunk, mert alig hittük el, ami benne állt. Itt van ugye ez az alapvetően szürkeegér-szerű, vagyis túl sok vizet nem kavaró, 27 éves szentgotthárdi Jobbikos politikus, akinek a weboldalán csak a szokásos paranoid idiotizmusok bukkannak fel, mint például az, hogy az izraeli nagykövet mondja meg, ki kapjon magyar állami kitüntetést (holott az nyilván csak a teljesen egészséges nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy Balog Zoltán miniszter a közelmúltban három nácit is kitüntetett, szerencsére az egyiket már visszavonta, bár kettő még így is hátravan, akivel el kéne számolni). Szóval szegény Bana Tibor is jó Jobbikoshoz méltóan minden utcasarkon lopakodó cionistát vél felfedezni, amely elmeállapot általános érvényű pártjának körében, de most még ehhez képest is egy egészen erős levelet is sikerült összehoznia.
Ez arról szól, hogy amikor hétvégén Mesterházy Attila és szoci kompániája kampányolni jött a városába, néhány Jobbikos is befurakodott, és egy könnyed performansszal akarták meghekkelni a lakossági fórumot, de nem jött össze, ugyanis:
A jobbikosok már a fórum elején érezték a „gondoskodást”, hiszen egy mázsa feletti, martalóc kinézetű cigányt és egy nyomott orrú, feltehetőleg bokszoló férfit ültettek melléjük. Mint később kiderült, ők voltak az MSZP rendfenntartói.
Azt most hagyjuk, hogy ha az egyik embert sikerült lecigányozni, a másikat miért nem nevezte kaukázusinak az egyetemes egyenlőség jegyében. A „martalóc” jelzőként való alkalmazása azonban olyan jelentésbővüléssel árnyalja a mellé ültetett ember származását és az abból továbbgondolt karaktert, úgy sikerült egy külsőséggel megpróbálni behatárolni egy ember belső tulajdonságait, hogy e nüansznyi, kifinomult kiszólásra még Goebbels is erotikusan végigsimította volna olajozott hajzatát.
Mielőtt Bana lányos hisztibe kezdene, hogy így még nem kerek a történet, mondjuk el persze, hogy az még nem ér itt véget, mert a két figura „verbális öklözésbe” bonyolódott a Jobbikosokkal, és nem engedték felemelni nekik a transzparenseket, mondván, ha megpróbálják, le lesznek teperve a földre, ha meg fotókat közölnek majd, akkor a csontjaik lesznek törve. Ilyet kilátásba helyezni szintén nem szép dolog, de ez még nem menti fel Banát a szóhasználat súlya alól, aminek következtében nem nehéz őt egy egységsugarú nácinak látni.
És akkor még folytatja, és reflexből röfögi a rasszista rákfenét:
Vas megyében 2005 óta illik komolyan venni a szocialista cigányok fenyegetéseit, hiszen vallomása alapján az akkori vasi baloldal fiktív tagbeléptetési botrányát kiszivárogtató fiatalembert is hasonló csapat fenyegette meg és bántalmazta. A fiatal férfi a bíróságon azt vallotta, hogy a halálos fenyítések után meg is erőszakolták, szexuális megrontói cigányok voltak.
Attól függetlenül, hogy tényleg micsoda alpári volt ez az egész tagbeléptetős sztori, Bana Tibor ezzel a megnyilatkozásával lazán abba a mélységbe katapultálta magát, ahol ezek a rohadék kommerek tapicskolnak. És mielőtt még megérkezne az őt bevédő árpádsávos siserehad azzal, hogy bezzeg azt mindig ki lehet mondani, hogy valaki magyar, más országban meg azt, hogy török és román és kínai, itthon meg azt nem, hogy cigány, gyorsan felhívnám a figyelmet a kontextusra, amely ebben az esetben maga Magyarország: a hely, ami az elmúlt években különösen érzékeny értelmezési keretté vált az etnikai feszültségek vonatkozásában.
Ha valaki annyira síkhülye, hogy nem érzi, hogy a „martalóc kinézetű cigány” kifejezés mit képes kiváltani, vagy milyen húrokat penget vele, az takarodjon el a legközelebbi könyvtárba, és kezdje bővíteni a tudását, ismerkedjen meg az olyan kifejezések mögött álló tartalommal, mint a Lebensraum és a Holokauszt. Aztán firkálgasson meggondolatlan közleményeket majd akkor, ha sikerrel vette ezt az akadályt, és homlokára csapva rájön, milyen eszmék frissen kicsomagolt vitorlájába fogott rothadó szagú szelet.
