Szürreális Facebook-oldallal büntet a SEK

A Savaria Egyetemi Központ már akkor is legendásan béna diáknapokat csinált, amikor még Berzsenyi Dániel Főiskolának nevezték, és a HÖK-irodában családapa kinézetű, őszülő fazonok igyekeztek kiizzadni magukból a tutit, ami végül gyakran olyan perzselő idiotizmusok képében öltött testet, mint a kilencvenes évekbeli elhasznált pop-produkciók meghívása és a verekedős falusi utcabálokat idéző lakodalmas-retro-diszkóztatás.

Úgy tűnik, a hallgatói önkormányzatban azóta felvették a ritmust, és már a Facebookon is ontják magukból mindazt, amit ellenpéldaként kéne mutogatni minden elsőéves gólyának: na, így ne akarjátok a jövőt építeni, különben a kormány még önigazolást talál, hogy miért vezesse be tényleg a tandíjat (hát hogy a hülyék ne nyerjenek bebocsáttatást az egyetemekre, ugye). Persze nem csak a formával, hanem a tartalommal is van épp elég baj, de szócséplés helyett vegyük is szemügyre őket.

Van például ez a modoros kattanás a táncdalfesztiválos vonalra:

diaknapiszar02

Nagyon jellemző még a diáknapok Facebook-oldalára a felkiáltójel-halmozás és a radikális nagybetűzés, ami kicsit aggasztó, mert ezek a jellegzetességek gyakran utalnak alulműveltségre és beteges figyeleméhségre: a delikvens tudat alatt maga is sejti, hogy érdektelen mondandójával ezek nélkül meg sem karcolgatná az ingerküszöböt, ezért bőszen alkalmazza őket. De gondok lehetnek a számnevekkel is, mert találkoztunk például ilyen, enyhének nem éppen nevezhető helyesírási hibával (mintha olyan fárasztó lenne kiírni azt, hogy első):

diaknapiszar03

De a grafikai pokol is megjelent a színen: óriási teljesítmény, hogy a jelek szerint nem sikerült egyetlen olyan embert sem találnia a HÖK-nek mondjuk a képi ábrázolás szakon, aki három sörért cserébe segít nekik fotosoppolni.  Mintha különön vonzalmat táplálnának a vizuális katasztrófák iránt:

diaknapiszar06

diaknapiszar05

Végül a frissen bejelentett fellépők egyike – úgy látszik, az Operation Ízlésferdítés idén is komoly fegyvereket állít csatasorba. Mi szóltunk!

http://youtu.be/gLPkuw-RDX0

Újabb szörnyű propagandavideóval csinál hülyét az országból a Fidesz?

Azért a kérdőjel a címben, mert még nem vagyok biztos abban, hogy a Kumin Ferenc-féle, külföldöt célzó kormányzati kommunikációs hadviselés egyik aprócska, vírusmarketinges zászlóalját láttam az imént. Egy kis utánajárással azonban könnyen kiderül, hogy a Mandiner egyik újságírója ragad mikrofont ebben az etűdben, amely online sajtótermékről azért nem éppen az jut az ember eszébe, hogy nincs köze a Fideszhez (itt egy cikk az orbanviktor.hu-val folytatott bensőséges viszonyról, de beszédes volt az is, amikor Navracsics Tibor egyik jobbkeze írt a Mandinerre álnéven egy posztot, ami az Egymillióan a magyar sajtószabadságért-csoport videóját ekézte elég keményen).

Szóval ő Rajcsányi Gellért, aki egyébként a Tumblr-en világnézetétől vagy bármiféle pártpreferenciájától függetlenül egy teljesen normális gondolkodású figura benyomását kelti (itt a mikroblogja), és Gellert’s Hungary néven viszi ezt a YouTube-csatornát. Hogy csúszik-e neki ezért boríték a kézbe, vagy ez egy teljesen önjáró projekt a hazaszeretet jegyében, nem tudjuk, de hogy jót nem üzen az országról, az egészen biztos. Hogy miért? Ahhoz először nézzük meg:

Nem értem, hogy ha ezzel a nemzetköz lett megcélozva, akkor miért nem lehetett volna egy kicsit jobban ráizmozni a kiejtésre, pár különórával már jól lehetett volna járni, vagy ha ez a része annyira nem megy (mert a mondatformálással különösebb baj például nincs), akkor megkérni valakit, aki képes is helyesen beszélni angolul. Mert ez ebben a formában annak a csúnyán hangzó hunglish nyelvezetnek a mintapéldája, amit csak elrettentő jelleggel szabadna mutogatni a nyelvórákon, hogy na gyerekek, ez az, amit nem, nem, soha.

Igen, embert a hajzatáért, túlsúlyáért, beszédstílusáért csesztetni köcsög egy dolog. Miért rugózok akkor ezen? Azért, mert a külföldi, aki ezt megnézi, mindent gondolhat az országról, csak azt nem, hogy az idegennyelv-oktatás itt megfelelő. Meg amúgy bármiféle oktatás, ugyanis az utca megszólaltatott emberei néha egészen kávékiköpős válaszokat adnak (kedvencem az „ez nem igaz.” „Merthogy?” „Mert nem így van”).

Mondjuk ez a Milyen Rondaságok Jelennek Meg Rólunk A Külföldi Sajtóban-típusú pánikolás meg kezd unalmas lenni. Fülkeforradalom helyett tetszettek volna Fejlődésforradalmat véghezvinni! Akkor talán kapnánk jó elemzéseket is.

Motorosok határolódnak el a motorosnáciktól

Tele volt a sajtó az elmúlt napokban azzal, hogy a Holokausztra emlékező csendes felvonulásnak, az Élet Menetének napjára egy másik demonstrációt is bejelentettek Budapesten: a paranoid-idióta „el a kezekkel a hazánktól és a házunktól” szlogennel motoros tüntetés készülődött, aminek ráadásul a tengermély ostobaságról tanúskodó Adj Gázt! nevet adták.

A közfelháborodás, úgy tűnik, meglegyintette Orbán Viktor fülét is, aki tegnap a Parlamentben betiltotta a motoros orkok provokációját (mondanánk, hogy nagyon helyesen, de igazából egy demokráciában mindenki elmondhatja, amit akar – sokkal szebb megoldás lett volna az, amit Drezdában csinálnak évről-évre a helyiek, akik egyszerűen blokád alá vonták a városukat, hogy egyetlen darab hülye náci se juthasson el a demonstrációjának helyszínére). És habár a kormányfő ritka pillanatainak egyikeként, még ha kicsit bénán is, de próbált normális európai politikusként viselkedni, ennél is többet nyom a latban az, amit egy tekintélyes Harley Davidson-csoportosulás közölt a Facebookján.

Vagyis ez (a képre kattintva jön a nagyobb méret):

chapter

Ha egy beteg eszmével azonosított társadalmi csoport (jelen esetben a nyeregbe ülő nagymotorosok) normális tagjai kiállnak a nyilvánosság elé, és közlik, hogy elhatárolódnak a torz gondolkodású társaiktól, az egy csodálatos üzenet, mert értésére adja az embereknek, hogy közülük nem mindenki imádkozik Szálasi eszmerendszeréhez és fúj irredenta dalokat szabadidejében. Szóval nem mind fasisztoid csőcselék, aki megüli a fekete mordályt, és ezt még el is árulják – ennyi, így kell ezt csinálni.

Már csak a többségi társadalom többi tagjának kéne ébrednie, és nem megrezzennie attól, hogy felemelje a hangját az ostobaság terjedése ellen, és akkor lassan elkezdhetünk lépdelni egy szép, új világ felé. A drezdaiaknak sikerült, miért ne menne nekünk is?

Görög Zita belga csávóját is berántotta a bújtatott reklámba

gorogzita05

Teljesen felajzódtunk, amikor megkaptuk e-mailben a lehengerlő hírt, miszerint „Görög Zita először fotózkodott hivatalosan együtt a párjával. Közben a családi életükről, olaszos temperamentumukról, az együtt töltött idő megéléséről beszélt. Csatolmányban küldöm sajtóközleményünket, szíves felhasználásra.” A mandulavágású szeméből karriert építő celebet és fasziját a közlemény bevezetője szerint a budapesti Nyéki Imre uszodában kapták lencsevégre, de ennél is érdekesebb a folytatás, amiben óvatosan elsütik, hogy a hármas hatású méregtelenítő kapszula fotózásán beszélt a modell-színésznő-anyuka a családi életéről. Hát persze, mikor máskor?

Fotókat is kaptunk a levélben, amiken Zita egyszer szaunában hever, majd salátát fogyaszt kedvesével, a csupaszív-szeretet embernek tűnő Bjornnal, később Bjorn köntösben várja a medence szélén, majd pedig Bjornnal salátát fogyaszt. És persze véletlenül egyik képről sem marad el a méregtelenítő program márkajelzése, úgyhogy ezeket mi gondosan kikockáztuk.

Találós kérdésünk: milyen furcsaság fedezhető még fel a szupertermészetes képeken? Mutatjuk, aztán mondjuk a megfejtést!

gorogzita01 gorogzita02 gorogzita03 gorogzita04

Úgy is van, Görög Zita és szeretetmackó Bjorn egy töküres medence mellett várják a vakuvillanásokat. Óriási. De az sem semmi, hogy Zitán csak hátközéptől lefelé gördülnek a vízcseppek, egyébként csontszárazak mindketten. Nem akarjuk azonban azok kedvét szegni, akik a bensőséges részletekre is kíváncsiak, úgyhogy itt van a hivatalos közlemény maradék része:

Nem minden anyukának adatik meg, hogy délutánonként még négy órát aktívan a gyerekeivel tölthessen, és ezért én nagyon hálás vagyok. A fiúk ilyenkor sakkoznak, Lotti pedig a konyhában segít nekem. Miután Milus villámgyorsan megverte a páromat, Lotti kérésére Bjorn a zongorához ül, és indul a családi balett. Este 7-kor jön el az a pillanat, amikor mindannyian az asztalhoz ülünk. Ezt az időszakot mindenki tiszteletben tartja, nem szól közben a tévé, és nem vesszük fel a telefonokat – mesél az esti rituáléról a harminchárom éves, gyönyörű anyuka.

– Fontosnak tartom, hogy ilyenkor átbeszéljük, kivel mi történt aznap. Ahogy a mindennapok, ezek a beszélgetések is elég olaszos temperamentumban zajlanak, és több nyelven. Én a gyerekekkel magyarul, a párommal angolul beszélek, míg Bjorn a gyerekekkel tört magyarral, az öcsémmel pedig németül értekezik. Ilyenkor sikerül teljes mértékben elengednünk a munkát, gyűjtjük a gyerekek aranyköpéseit és töltekezünk a másnapra.

Bana Tibornak elgurult a gyógyszere, közleményben „martalóc kinézetű cigányozik”

banat

Tegnap esett be szerkesztőségi postaládánkba az e-mail, amit először másodszorra is el kellett olvasnunk, mert alig hittük el, ami benne állt. Itt van ugye ez az alapvetően szürkeegér-szerű, vagyis túl sok vizet nem kavaró, 27 éves szentgotthárdi Jobbikos politikus, akinek a weboldalán csak a szokásos paranoid idiotizmusok bukkannak fel, mint például az, hogy az izraeli nagykövet mondja meg, ki kapjon magyar állami kitüntetést (holott az nyilván csak a teljesen egészséges nemtetszését fejezte ki amiatt, hogy Balog Zoltán miniszter a közelmúltban három nácit is kitüntetett, szerencsére az egyiket már visszavonta, bár kettő még így is hátravan, akivel el kéne számolni). Szóval szegény Bana Tibor is jó Jobbikoshoz méltóan minden utcasarkon lopakodó cionistát vél felfedezni, amely elmeállapot általános érvényű pártjának körében, de most még ehhez képest is egy egészen erős levelet is sikerült összehoznia.

Ez arról szól, hogy amikor hétvégén Mesterházy Attila és szoci kompániája kampányolni jött a városába, néhány Jobbikos is befurakodott, és egy könnyed performansszal akarták meghekkelni a lakossági fórumot, de nem jött össze, ugyanis:

A jobbikosok már a fórum elején érezték a „gondoskodást”, hiszen egy mázsa feletti, martalóc kinézetű cigányt és egy nyomott orrú, feltehetőleg bokszoló férfit ültettek melléjük. Mint később kiderült, ők voltak az MSZP rendfenntartói.

Azt most hagyjuk, hogy ha az egyik embert sikerült lecigányozni, a másikat miért nem nevezte kaukázusinak az egyetemes egyenlőség jegyében. A „martalóc” jelzőként való alkalmazása azonban olyan jelentésbővüléssel árnyalja a mellé ültetett ember származását és az abból továbbgondolt karaktert, úgy sikerült egy külsőséggel megpróbálni behatárolni egy ember belső tulajdonságait, hogy e nüansznyi, kifinomult kiszólásra még Goebbels is erotikusan végigsimította volna olajozott hajzatát.

Mielőtt Bana lányos hisztibe kezdene, hogy így még nem kerek a történet, mondjuk el persze, hogy az még nem ér itt véget, mert a két figura „verbális öklözésbe” bonyolódott a Jobbikosokkal, és nem engedték felemelni nekik a transzparenseket, mondván, ha megpróbálják, le lesznek teperve a földre, ha meg fotókat közölnek majd, akkor a csontjaik lesznek törve. Ilyet kilátásba helyezni szintén nem szép dolog, de ez még nem menti fel Banát a szóhasználat súlya alól, aminek következtében nem nehéz őt egy egységsugarú nácinak látni.

És akkor még folytatja, és reflexből röfögi a rasszista rákfenét:

Vas megyében 2005 óta illik komolyan venni a szocialista cigányok fenyegetéseit, hiszen vallomása alapján az akkori vasi baloldal fiktív tagbeléptetési botrányát kiszivárogtató fiatalembert is hasonló csapat fenyegette meg és bántalmazta. A fiatal férfi a bíróságon azt vallotta, hogy a halálos fenyítések után meg is erőszakolták, szexuális megrontói cigányok voltak.

Attól függetlenül, hogy tényleg micsoda alpári volt ez az egész tagbeléptetős sztori, Bana Tibor ezzel a megnyilatkozásával lazán abba a mélységbe katapultálta magát, ahol ezek a rohadék kommerek tapicskolnak. És mielőtt még megérkezne az őt bevédő árpádsávos siserehad azzal, hogy bezzeg azt mindig ki lehet mondani, hogy valaki magyar, más országban meg azt, hogy török és román és kínai, itthon meg azt nem, hogy cigány, gyorsan felhívnám a figyelmet a kontextusra, amely ebben az esetben maga Magyarország: a hely, ami az elmúlt években különösen érzékeny értelmezési keretté vált az etnikai feszültségek vonatkozásában.

Ha valaki annyira síkhülye, hogy nem érzi, hogy a „martalóc kinézetű cigány” kifejezés mit képes kiváltani, vagy milyen húrokat penget vele, az takarodjon el a legközelebbi könyvtárba, és kezdje bővíteni a tudását, ismerkedjen meg az olyan kifejezések mögött álló tartalommal, mint a Lebensraum és a Holokauszt. Aztán firkálgasson meggondolatlan közleményeket majd akkor, ha sikerrel vette ezt az akadályt, és homlokára csapva rájön, milyen eszmék frissen kicsomagolt vitorlájába fogott rothadó szagú szelet.

Fékek? Ellensúlyok? Tojásár!

Nekiveselkedett az Együtt 2014 a választási kampánynak. Mármint nem úgy, hogy csak most kaptak észbe, és eddig hagyták kritika nélkül tombolni az Orbán-kormányt, hanem most kezdenek a széles tömegekhez is szólni – azokhoz, akiket nem nagyon lehet megszólítani olyan ködös témákkal, mint megnyirbált alkotmánybírósági jogkör és  hűbéri rendszer, jegybankelnök személye és leépülő demokrácia, fékek és ellensúlyok, blabla. Igaz, mindezt meglepő irányváltással teszik. Az egyik friss ellenzéki mottó most az: „Rossz kormányzás = emelkedő élelmiszerárak.” 

Az eddigi kimért stílus helyett tehát egy alternatív „elmúltnyolcévezés” vette kezdetét. Igaz, ennél tényleg nem kell nagyon több, ha hatni akarunk az egyszerűbb emberre is, végülis az értelmiségiek már úgy-ahogy megvannak, jöhet a plebs és a tojásár:

Fékek? Ellensúlyok? Tojásár! részletei…

A Nagy Szaniszló-derbi, avagy számít-e bármilyen állami kitüntetés?

Ha valaki lemaradt volna, gyorsan behozzuk a hátrányát: nemrég Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter állami kitüntetéseket osztogatott, a díjazottak közé pedig bekerült egyrészt a nyíltan revizionista, dalaiban Romániába küldött ágyús honvédekről álmodozó (és olykor kisebb buzizó-maratonokat lenyomó) Kárpátia énekese, Petrás János, valamint Szaniszló Ferenc, az Echo TV munkatársa is. Az előbbiről már megírtuk itt a SVUNGon, amit tudni érdemes, utóbbi pedig állítólag azért a munkájáért kapta az elismerést, amit a Panoráma című külpolitikai tévéműsorban letett az asztalra a nyolcvanas években.

A miniszter mindössze annyit felejtett el, hogy Szaniszló az utóbbi években ilyen és ehhez hasonló monológjaival vált „híressé”:

„Nem, Magyarországon tényleg nincs cigánybűnözés. Magyarországon cigányterrorizmus van. A liberális fajzat fegyvereként, a magyarság ellen.

Kedves cigányok! A magyar emberek nem indulhatnak nyugodtan útnak a ti segélyetekért dolgozni, a ti segélyetekért adót fizetni, hogy ingyenélők, munkakerülők ne fenyegethessék őket lincseléssel. Csak mert miközben a magyar adófizetőktől elvont segélyt komcsára költik, piálnak, bagóznak, a gyermekeiket nem tanítják meg ember módra viselkedni, közlekedni. És ezért agyonvertek egy magyar pedagógust a gyermekei szeme láttára.”

Szaniszló persze nem nagyon értekezik a szintén bűnöző, de kaukázusi jellegzetességekkel bíró, fehér bőrű magyar emberről, pedig ebből a típusból is akad, talán ismeri mindenki a Nyugat.hu Sokkoló rovatát, elég csak ott körülnézni. És azok csak a szombathelyi és környéki esetek. A tévés Bayer Zsoltot túlszárnyaló magaslatokba emelkedve szólítja meg egy népcsoport egészét (komoly összegeket mernék tenni rá, hogy néha még az „én ismerek becsületes cigányokat” kártyát is kijátssza), szóval mintha Szaniszló is teljes mellszéllességgel állna ki a hitleri hagyományok mellett, ilyesmiért állami kitüntetést adni pedig több, mint kínos. Jobb országokban az ilyesmiért inkább eljárások indulnak.

És láss csodát: a Fidesz eltussolós-szarkenegetős szokásaival ellentétben Balog tegnap nyilvánosan elismerte, hogy hibát követett el, és levélben kéri vissza a nyugtalanító díjat a cigányozó tévéstől:

Azon túl, micsoda öröm, hogy Balog végülis férfi módjára lépett (főnökétől mikor is láttunk ilyet?), elkeserítő, hogy idáig egyáltalán el kellett jutnia. Mert mi is ennek a levélnek a valós üzenete? Az, hogy a kormány elöljáróinak halvány bíbor szellentésük nincs arról, kivel miért fognak kezet, és adnak át neki valami csillogó szarságot. Balognak legalábbis, a többiekről nem tudjuk, mi a helyzet.

Na de ha az államilag elismertek köréről nem tudnak semmit, akkor mi a helyzet minden mással? Felfogják-e az előterjesztett törvényeket, vagy csak nyomják a gombot? Tudják-e, hogy a diákok nem csak jókedvükben vonulgatnak fel-alá Budapest utcáin? Veszik-e az adást, hogy mi a baj az alaptörvénnyel, vagy tényleg jól mutatják a kormánypártok szellemi színvonalát az erre adott válaszok? Mindenesetre biztos, hogy nem csak az nyugtalanító, hogy Szaniszlónak díjat adtak, de az is, hogy ha egy miniszter nem tölt be komolyabb posztot egy viaszfiguráénál, akkor mi a helyzet a hierarchiában alatta állókkal. Ők talán még egy malacnak is adtak volna lovagkeresztet?